0102030405
Háztartási szennyvíztisztító rendszer technológiai berendezések szennyvízkezelő üzem
A háztartási szennyvíztisztítás a városi lakosság életében keletkező szennyvíz tisztítását jelenti úgy, hogy az megfeleljen a kibocsátási előírásoknak és ne okozzon környezetszennyezést. A háztartási szennyvíztisztítás fontossága magától értetődő, ami összefügg az emberi egészséggel és a környezet fenntartható fejlődésével.
Először is, a háztartási szennyvíz nagyszámú szerves anyagot és mikroorganizmust tartalmaz, ha közvetlenül a környezetbe kerül, komoly szennyezést okoz a víztestben. Ezek a szerves anyagok és mikroorganizmusok oxigént fogyasztanak a víztestben, ami a vízminőség romlásához és a vízi élőlények fennmaradásához vezet. Ezenkívül a háztartási szennyvíz nagy mennyiségű nitrogént, foszfort és egyéb tápanyagokat is tartalmaz, ha a víztestbe kerül, vízeutrófiát okozó algavirágzáshoz vezet, ami befolyásolja a vízminőséget és az ökológiai egyensúlyt.
Másodszor, a háztartási szennyvíz számos káros anyagot is tartalmaz, például nehézfémeket, szerves anyagokat, gyógyszermaradványokat és így tovább. Ha ezeket az anyagokat közvetlenül a környezetbe juttatják, akkor szennyezik a víztesteket és a talajt, valamint károsítják az ökoszisztémákat és az emberi egészséget. Ezért a háztartási szennyvíz hatékony kezelése fontos intézkedés a környezet és az emberi egészség védelmében
Emellett a háztartási szennyvíztisztítás erőforrás-felhasználást is megvalósíthat. A háztartási szennyvíz nagy mennyiségű szerves anyagot és tápanyagot tartalmaz, amelyek megfelelő kezelés után szerves trágyává és biogázzá és egyéb erőforrásokká alakíthatók át, így megvalósítható az erőforrások újrahasznosítása és csökkenthető a természeti erőforrások felhasználása.
Napi szennyvíz Valójában a szennyvíznek csak egy kis részét tisztították meg, és nagy része közvetlenül, tisztítás nélkül kerül a folyókba. Kisebb városokban még rosszabb.
A székletet és így tovább általában nem közvetlenül ürítik ki, de vannak begyűjtési intézkedések.
A szennyvíz szennyezőanyag-összetétele rendkívül összetett és sokrétű, a teljes tisztítás célját egyetlen tisztítási módszerrel is nehéz elérni, és gyakran több módszer is szükséges a tisztítási követelményeknek megfelelő tisztítórendszer kialakításához.
Az eltérő tisztítási fokozat szerint a szennyvíztisztító rendszer elsődleges tisztításra, másodlagos tisztításra és fejlett tisztításra osztható.
Az elsődleges kezelés csak a szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagokat távolítja el, elsősorban fizikai módszerekkel, és a tisztított szennyvíz általában nem felel meg a kibocsátási előírásoknak.
A másodlagos feldolgozórendszer esetében az elsődleges feldolgozás az előfeldolgozás. A leggyakrabban alkalmazott másodlagos tisztítás a biológiai tisztítás, amely nagymértékben képes eltávolítani a szennyvízben lévő kolloid és oldott szerves anyagokat, így a szennyvíz megfelel a kibocsátási előírásoknak. A másodlagos kezelés után azonban még mindig van bizonyos mennyiségű lebegőanyag, oldott szerves anyag, oldott szervetlen anyag, nitrogén és foszfor és egyéb algaszaporodást elősegítő tápanyagok, valamint vírusokat és baktériumokat tartalmaznak.
Ezért nem tud megfelelni a magasabb kibocsátási szabványok követelményeinek, mint például a kis áramlású kezelés, a folyó rossz hígítóképessége szennyezést okozhat, nem használható közvetlenül csapvízként, ipari vízként és talajvíz utántöltőként. A harmadlagos kezelés célja a másodlagos kezeléssel nem eltávolítható szennyező anyagok, például a foszfor, nitrogén és szerves szennyezők, szervetlen szennyező anyagok és a biológiailag nehezen lebontható kórokozók további eltávolítása. A szennyvíz harmadlagos tisztítása egy "fejlett tisztítási" módszer, amely tovább alkalmaz kémiai módszert (kémiai oxidáció, kémiai kicsapás stb.) és fizikai és kémiai módszert (adszorpció, ioncsere, membránszeparációs technológia stb.) bizonyos szennyező anyagok eltávolítására. másodlagos kezelés alapján. Nyilvánvalóan a szennyvíz harmadlagos tisztítása költséges, de teljes mértékben kihasználhatja a vízkészleteket.
A szennyvíztisztító telepekre kibocsátott szennyvizek és ipari szennyvizek ártalmatlanul kezelhetők különféle leválasztási és átalakítási technológiák segítségével.
Alapelvek
A szennyvíztisztító telepeken leggyakrabban használt fogyóeszközök
A szennyvíztisztítás során a következő szereket kell használnunk:
(1) Oxidálószer: folyékony klór vagy klór-dioxid vagy hidrogén-peroxid,
(2) Habzásgátló szer: a mennyiség nagyon kicsi;
(3) Flokkulálószer: polialumínium-klorid vagy anionos és kationos poliakrilamid, más néven anionos pam vagy kationos pam,
(4) Redukálószer: vas-szulfát-hidrát és így tovább;
(5) Sav-bázis semlegesítés: kénsav, égetett mész, nátronlúg stb
(6) Kémiai foszforeltávolító szerek és egyéb szerek.
Tisztítási módszerek és általános technikák
Fizikai módszer: az oldhatatlan lebegő szilárd anyagok és olaj eltávolítása a szennyvízből fizikai vagy mechanikai beavatkozással; Szűrés, kicsapás, centrifugális elválasztás, lebegtetés stb.
Kémiai módszer: vegyi anyagok hozzáadása kémiai reakciók révén a szennyvízben lévő szennyező anyagok kémiai vagy fizikai tulajdonságait úgy megváltoztatja, hogy azok kémiai vagy fizikai állapota megváltozzon, majd eltávolítjuk a vízből; Semlegesítés, oxidáció, redukció, bomlás, flokkuláció, kémiai kicsapás stb.
Fizikai kémiai módszer: fizikai és kémiai átfogó intézkedés alkalmazása a szennyvíz tisztítására; Sztrippelés, sztrippelés, adszorpció, extrakció, ioncsere, elektrolízis, elektrodialízis, fordított dialízis stb.
Biológiai módszer: a szerves szennyvíz tisztításának legfontosabb módszere a mikrobiális anyagcsere, a szennyvízben lévő szerves szennyező anyagok oxidációja és ártalmatlan anyagokká történő lebontása, más néven biokémiai kezelési módszer; Eleveniszap, biológiai szűrő, élő forgóasztal, oxidációs tó, anaerob rothasztás stb.
Közülük a szennyvíz biológiai tisztítási módszere azon a módszeren alapul, hogy a mikroorganizmusok az összetett szerves anyagokat egyszerű anyaggá, a toxikus anyagokat pedig nem mérgező anyagokká alakítják át enzimek hatására. A kezelési folyamatban szerepet játszó mikroorganizmusok eltérő oxigénigénye szerint a biológiai kezelés két típusra osztható: jógázos (oxigén) biológiai és anaerob (oxigén) biológiai kezelésre. A jó gázbiológiai kezelés oxigén jelenlétében történik, a jó gázkapillárisok szerepe szerint. A baktériumok saját élettevékenységük – oxidáció, redukció, szintézis és egyéb folyamatok – révén a felvett szerves anyagok egy részét egyszerű szervetlen anyagokká (CO2, H2O, NO3-, PO43- stb.) oxidálják, hogy a növekedéshez szükséges energiát, ill. tevékenységét, és a szerves anyagok másik részét az élőlények saját növekedéséhez és szaporodásához szükséges tápanyaggá alakítják át. Az anaerob biológiai kezelést oxigén hiányában anaerob mikroorganizmusok hatására végzik. Amikor az anaerob baktériumok lebontják a szerves anyagokat, oxigént kell nyerniük CO2-ból, NO3-, PO43-ból és így tovább, hogy fenntartsák saját oxigénigényüket, így bomlástermékeik CH4, H2S, NH3 stb. A szennyvíz biológiai eljárással történő tisztításához először a szennyvízben lévő szennyező anyagok biológiai lebonthatóságát kell elemezni. Alapvetően három szempont van: a biológiai lebonthatóság, a biokezelés feltételei, valamint a szennyvízben a mikrobiális aktivitást gátló szennyező anyagok megengedett koncentrációja. A biológiai lebonthatóság azt jelenti, hogy az élőlények élettevékenysége révén a szennyező anyagok kémiai szerkezete milyen mértékben változtatható meg, ezáltal megváltoznak a szennyező anyagok kémiai és fizikai tulajdonságai. A jó gázbiológiai kezelés azt jelenti, hogy a szennyező anyagokat köztes metabolitokon keresztül a mikroorganizmusok CO2-vé, H2O-vá és biológiai anyagokká alakítják át, valamint az ilyen szennyező anyagok konverziós sebessége jó gázkörülmények között. A mikroorganizmusok csak bizonyos feltételek mellett (táplálkozási feltételek, környezeti feltételek stb.) képesek hatékonyan lebontani a szerves szennyező anyagokat. A táplálkozási és környezeti feltételek helyes megválasztása zökkenőmentessé teheti a biológiai lebontást. A biológiai feldolgozás tanulmányozása révén meghatározható ezeknek a feltételeknek a tartománya, például a pH, a hőmérséklet, valamint a szén, nitrogén és foszfor aránya.
A vízkészletek újrahasznosításának kutatása során az emberek nagy figyelmet fordítanak a különböző nano-mikron részecskékből származó szennyező anyagok eltávolítására. A vízben lévő nano-mikronos részecskék szennyező anyagok az 1 um-nál kisebb méretű finom részecskéket jelentik. Összetételük rendkívül összetett, például különféle finom agyagásványok, szintetikus szerves anyagok, humusz, olaj és alga anyagok stb.. Erős adszorpciós erővel rendelkező hordozóként a finom agyagásványok gyakran adszorbeálják a mérgező nehézfém ionokat, szerves szennyező anyagokat, patogén baktériumokat, ill. egyéb szennyező anyagok a felszínen. A természetes vízben lévő humusz és alga anyagok a klórral klórozott szénhidrogén rákkeltő anyagokat képezhetnek a víztisztító kezelés során a klóros fertőtlenítés során. Ezeknek a nano-mikronos részecskés szennyező anyagoknak a megléte nemcsak közvetlen vagy potenciálisan káros hatással van az emberi egészségre, hanem súlyosan rontja a vízminőségi viszonyokat és megnehezíti a vízkezelést, például a települési szennyvíz hagyományos tisztítási folyamatában. Ennek eredményeként az ülepítő tartály pelyhe felfelé úszik, és a szűrőtartály könnyen behatol, ami a szennyvíz minőségének romlását és az üzemeltetési költségek növekedését eredményezi. A hagyományos, hagyományos kezelési technológia nem tudja hatékonyan eltávolítani ezeket a nano-mikron szennyező anyagokat a vízből, és egyes fejlett kezelési technológiákat, például az ultraszűrő membránt és a fordított ozmózist nehéz széles körben alkalmazni a magas beruházások és költségek miatt. Ezért sürgősen szükség van új, hatékony és gazdaságos vízkezelési technológia kutatására és fejlesztésére.
Feldolgozó berendezések
A háztartási szennyvíztisztító rendszer sokféle berendezést igényel, a következők az általánosan használt tisztítóberendezések:
1. Rács: a szennyvízben lévő nagy részecskék eltávolítására szolgál, mint például papír, ruha stb.
2. Homokülepítő tartály: homok, homok és egyéb szilárd részecskék eltávolítására szolgál a szennyvízből.
3. Ülepítő tartály: elsődleges tisztításra használják, a szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagokat és lebegő üledékeket a gravitáció kicsapja.
4. Levegős flotációs tartály: elsődleges kezelésre használják, a szennyvízben lévő lebegő anyag buborékok hatására felúszik, majd kaparóval eltávolítják.
5. Szűrő: elsődleges tisztításhoz, a szűrőközegen keresztül a szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagok és szerves anyagok eltávolítására
6. Eleveniszap reakciótartály: közbenső kezelésre szolgál, eleveniszap és oxigén hozzáadásával, hogy a mikroorganizmusok le tudják bontani a szennyvízben lévő szerves anyagokat.
7. Anaerob rothasztó: közbenső tisztításra használják, a mikroorganizmusok anaerob körülmények közötti hatására a szennyvízben lévő szerves anyag biogázzá alakul.
8. Biofilm reaktor: közbenső tisztításra használják, a szennyvíz szerves anyaga a biofilm hatására lebomlik.
9. Mélyszűrő: speciális kezelésre szolgál, hogy eltávolítsa a szennyvízből a szerves anyagok nyomait szűrőközegen keresztül. 10. Aktív szén adszorber: fejlett tisztításhoz használják a szennyvízből a szerves anyagok aktív szén adszorpciójával történő eltávolítására.
11. Ózonoxidációs reaktor: fejlett kezelésre, az ózon oxidációján keresztül a szennyvíz szerves anyagok eltávolítására.
leírás2